Az állítást megelőzően beszélgetésre kerül sor a kliens és a terapeuta között, melyben a kliens elmondja jöttének miértjét. A terapeuta elmondja a Hellinger- terápiával kapcsolatos tudnivalókat. A kliens feltárja a problémáját - mindig egy, nagyon konkrét problémára állítunk- és pár mondatos beszélgetésben összefoglaljuk azt a témát, amivel foglalkozni fogunk illetve az ahhoz esetlegesen kapcsolódó családi dinamikákat, esetleges korábbi traumákat melyeknek a családi energiamezőben rejlő vagy oda kapcsolódó rezonanciái lehetnek. 

​

Olyan történéseket keresünk ilyenkor, mint például: vezeklés, bűn, vetélés. korai csecsemőhalál, abortusz, gyilkosságok, öngyilkosságok, háború, családból való kirekesztés, fizikai vagy mentális betegséggel élő családtagok, intézetbe vagy örökbe adott gyermekek, eltűnt vagy ismeretlen édesapák, homoszexuálisok vagy papok akiket a család kilökött magából… A kliens ilyenkor nem szolgál narratívával csak szigorúan a tényekre hagyatkozik, nem kommentálja azokat.

 

​A bevezető rész után papír lapra felírjuk azon családtagok neveit, akiknek köze lehet a kliens kialakult problémájához. Ezeket a papírlapokat a kliens érzése szerint elhelyezi a földre. Ezáltal képeződik le a családja. A kliens a lelkében tárolt mentális kép alapján fogja letenni a papírlapokat, amely képet a terapeuta “leolvas”. Amikor a kliens a papírlapokat elhelyezte a földön, az kialakít egy képet. Egy konstellációt, ahogy a csillagok is az égen. Ezt a képet a terapeuta a Hellinger-féle szabályok szerint értelmezni tudja. A kialakult konstelláció a kliens a családjának magának alkotott mentális képétől eltérő a valóságot mutató kép, mely a terapeuta részére rengeteg információt tartalmaz.

 

A családállítás rendszerében szigorú szabályok uralkodnak, minden családtagnak megvan a helye, és ha a családtagok nem a saját helyükön állnak, akkor az felborítja a családi energia mezőt és nem lesz harmónia az ember lelkében.  Miután “felállt a család” a családtagokat megszemélyesítő papírlapok között láthatjuk az ő kapcsolataikat, megjelennek rajtuk az eredeti családtagok érzései, amiket a morfológiai mező leképeződésének köszönhetünk. Majd a kliens rááll a “saját papírlapjára” a terapeuta pedig egyesével a földön lévő lapokra. Amikor a terapeuta egy bizonyos lapon áll, akkor annak a családtagnak az érzelmeit jeleníti meg, akinek a lapján áll. Elhangzanak az oldó mondatok és érzelmi átélések során a kliensben feloldodnak azok a blokkok, amelyek a kliens problémáját okozták és megindul a gyógyulás folyamata.